Vendégségben erdélyi barátainknál – Torbó Annamária beszámolója a 7. Új Média Konferenciáról

Erdély. Sok szépet meséltek már róla, ám nekem eddig nem volt szerencsém ellátogatni a természeti és kulturális értékekben bővelkedő egykori magyar területre. Csak volt gimnazista társaim élménybeszámolóit hallhattam, valamint édesanyám fordulatos sztorijait arról, hogyan sátoroztak főiskolásként két hétig az erdélyi hegyekben, és míg nappalonként nehéz táskáikkal a hátukon bandukoltak, éjjelenként a medvéktől rettegve lapultak hálózsákjaikban. Ennyire kalandos élményekben nekünk nem volt részünk, de talán nem is bánjuk.

Helyette részt vettünk a Sapientia Erdélyi Magyar Tudományegyetem Alkalmazott Társadalomtudományok Tanszékének tartalmas előadásokban gazdag Új Média Konferenciáján, amely immáron 7. éve került megrendezésre. A program idén az Új média és ifjúsági hálózatok alcímet kapta. A szakmai találkozón túl megcsodáltuk Marosvásárhely legfőbb kulturális kincseit, valamint a diákok pezsgő egyetemi életébe is lehetőségünk nyílt belekóstolni.

Sokat hallottam az erdélyi magyarok vendégszeretetéről, amelyet már rögtön érkezésünk estéjén sikerült megtapasztalnunk. Helyi idő szerint huszonegy órakor egy fárasztó, félnapos buszozás után értük el célállomásunkat. Szíve szerint mindenki ágynak dőlt volna, de mivel Gagyi József, a Kommunikáció és Közkapcsolatok szak szakkordinátora volt olyan kedves, hogy személyesen fogadjon, sikerült összeszedni magunkat, és elsétálni a közeli, hangulatos kisvendéglőbe, ahol még két diák, Evelin és Benő is csatlakozott hozzánk. Szerencsére az ízletes bor és pizza visszaadta életerőnket, így hamar élénk csevegés bontakozott ki közöttünk. Érdekes volt hallgatni Evelinéket, ahogy munkatapasztalataikról beszéltek, és ráébredni, mennyire más kihívásokkal kell szembenézniük, mint nekünk.

Egy nemzeti kisebbség tagjaként ugyanis sokkal inkább bizonyítaniuk kell ahhoz, hogy érvényesülni tudjanak. Ezt és néhány beszédbeli sajátosságot leszámítva ugyanakkor úgy éreztem, semmiben sem különböznek tőlünk: hasonló céljaik vannak, hasonló dolgok érdeklik őket, és még a magyarországi X-faktor szereplőit is ismerik.

Másnap reggeli után felbaktattunk a közeli domboldalból impozánsan kiemelkedő, modern egyetemi épülethez. Ugyan nem sokban hasonlított a Harry Potterben szereplő ódon kastélyhoz, mégis a Roxfort képe idéződött fel bennem, talán a városon kívül eső környezete és tornya által. A tanár úrék körbevezettek minket a tanszéken, majd megnéztük azt a bizonyos tornyot, amelyről kiderült, hogy a könyvtári alkotásoknak ad otthont, terasza pedig akár kilátóként is funkcionálhatna. Délután közös városnézésre mentünk, többek között megjártuk a Marosvásárhely főterén álló Kultúrpalotát, ahol a hangversenyterem és a képzőművészeti múzeum mellett a tükörterem nyűgözött le bennünket. A vele szemben helyet foglaló, Közigazgatási Palota legalább száz lépcsős tornyába való feljutás kisebb kihívást állított elénk, ám cserébe remek kilátás nyílt a napsütötte városra és a környező tájakra. Említést érdemel még a Teleki Téka, ahol a néhai Teleki Sámuel összegyűjtött kiadványai sorakoznak, és egészen a nyomtatás kezdeteitől megjelent művek is fellelhetőek.

Teleki nyilván rossz néven venné, ám engem a könyvtár után elfogyasztott helyi specialitás, a fagyis palacsinta is legalább annyira rabul ejtett, mint a könyvei. Kis pihenő után este újra nyakunkba vettük a várost, vendéglátóink ugyanis ismét gondoskodtak a szórakoztatásunkról: elvittek a főbb törzshelyekre, ahol más kommunikációs társaikkal is megismerkedtünk.

Utazásunk apropója, a konferencia, a harmadik napon kapott helyet, melyen oktatók és diákok prezentálták kutatási eredményeiket. Rita, Ádám és Gyula egyaránt a délelőtti szekcióban tartottak előadást a Z-generáció médiafogyasztási szokásairól szóló kutatáshoz kapcsolódóan.

A későbbiekben többek között hallhattunk a videójátékok köré szerveződő közösségekről, az online zaklatás vizsgálatáról, arról hogy milyen hatással van a média a testtel való elégedetlenségre, az új média nyelvi ideológiáiról, valamint egy izgalmas divatblogról is.

Késő délután szó esett az internet használattal kapcsolatos másodlagos egyenlőségekről, az új média tanulási szokásokra való hatásáról, illetve arról, hogy vizsgálható-e a Facebook idővonalunk élettörténeti aspektusból.

A konferenciát Gagyi József előadása zárta a tizenévesek számítógép használatát górcső alá véve, majd a nap méltó megkoronázásaként egy ételben-italban bővelkedő fogadásra voltunk hivatalosak az iskola ebédlőjébe. Ráadásul ajándékokkal is kedveskedtek nekünk: a diákok az egyetem címerével ellátott pólóval és hűtőmágnessel, az oktatók pedig egy-egy üveg borral lettek gazdagabbak. Az este ezen a ponton azonban nem ért véget, a belvárosban még részünk volt némi biliárdcsatában, majd a legelszántabbak egy zenés szórakozóhelyre is ellátogattak, ami nem könnyítette meg a másnap korai indulást.

A hazaút sem lett rövidebb, ugyanakkor alkalmunk nyílt megcsodálni Mátyás király szülőhelyét, Kolozsvár városát, valamint az Ady életét örökre megpecsételő Nagyváradot.
Reméljük, minél előbb viszonozhatjuk a vendéglátást, a Sapientiának pedig köszönjük, hogy nemcsak szakmailag sikerült emlékezetessé tenni az ott eltöltött pár napot.

 

Néhány kép a konferenciáról a vasarhely.ro honlapján.