A városi kultúra és a fesztiválok – identitás, esemény, élmény (2004–2008)

A Pécsi Ünnepi Játékok, a Magyar Játékfilmszemle (1965-1982) és a Pécsi Országos Színházi Találkozó értelmezése. A kutatás szakirodalmi háttere: az utóbbi 10-15 évben Magyarországon is mindinkább megjelenő, társadalomtudományos indíttatású kommunikációkutatás kiemelten hangsúlyos területei közé tartozik a nyilvánosság működésmódjának, szervezeti formáinak, szereplőinek, sajátos tereinek empirikus eszközökkel történő kutatása; fogalmazhatunk úgy is, hogy a nyilvánosság a társadalmi kommunikáció jelenségszféráját értelmező, konstituáló alapfogalmak egyike. A nyilvánosság szférája azért is fontos, mert az utóbbi 10-15 év társadalmi-kulturális változásainak jó része úgy is leírható, mint a nyilvánosság különböző szféráiban, területein, struktúrájában végbemenő – eltérő hatást kiváltó, más és más logikát követő – transzformációs folyamatok sorozata; azaz a fogalom ennyiben „kordiagnosztikai” tartalommal is bír.

Az utóbbi évtizedben – párhuzamosan a modern társadalmak átstrukturálódásával – egyre hangsúlyosabb szerepet kapott a városi terek, városi nyilvánosságformák átalakulása: elsősorban Nyugat-Európában, de később Magyarországon is heves viták forrása lett a városi terek használata, a különböző építészeti elképzelések megítélése, az épületek és a közterek állapota, a különböző szubkulturális nyilvánosság-szcénák megjelenése. A város mint társadalmi-kommunikációs tér a későmodern átalakulás teremtette kulturális feltételrendszer között kiemelt fontosságra tesz szert mind a közbeszédben, mind a (társadalom)tudományos kutatásban: egyrészt azért, mert aglobalizációs diszkurzus lényegi összetevői és motívumai pontosan az új városkutatás keretei között kerülnek kipróbálásra, itt konkretizálódnak. A másik értelmezési horizont pedig a társadalom- és kultúratudomány újonnan tapasztalható tér-szenzibilitásával függ össze; a tér-transzformációs folyamatokra irányuló kiemelt figyelmükkel: a térbeliség éppen akkor – és azért – válik jelentőssé, amikor a későmodern társadalmak alapstruktúráit a tértől való függetlenedés folyamatai határozzák meg.

Ezen új, átszerveződött városi nyilvánosság talán legmarkánsabb megjelenési- és működésmódja/alkalma a városi fesztiválok kapcsán figyelhető meg, Hartmut Häusserman, német városkutató a „nagy események politikája”-ként írja le ezt a – minden nagyobb városban jelenlévő – sajátos, többnyire kulturális, művészeti vagy sporttevékenységekhez kapcsolódó nyilvánosság-formát és térhasználati rendszert,amelynek két, egymással szorosan összefüggő jellegzetessége van: egyrészt ezen keresztül a pénz,  emberek és médiumok kampányszerű mobilizálása történik egy tisztán körülhatárolt cél érdekében, másrészt maga az esemény térben és időben korlátozott, tartalmilag is egyetlen téma köré szerveződik.

A fesztiválok, mint sajátos nyilvánosságformák számos előnyös tulajdonsággal rendelkeznek: így a várospolitika látványos eredményekkel nem túlzottan kecsegtető, szürke hétköznapjaiban demonstratív és vonzó célokat fogalmaznak meg, képesek az álmos mindennapi ügymenet dinamizálására és ráadásul – siker esetén – a városvezetés hírnevét is öregbíthetik. Persze a „nagy események” jelentősége mégiscsak ökonómiailag, az új fejlődési lehetőségek létrehozása szempontjából értékelhető leginkább: a városra irányított közfigyelem azzal kecsegtet, hogy a befektetők, a nagyobb/világpiac szereplői is felfigyelnek erre a helyszínre, amely így egyrészt állami szubvenciókat, másrészt turistákat és befektetőket vonzhat magához, s teremthet ezeken keresztül piacokat és munkahelyeket.

 

A kutatás konkrét célja

Jelen kutatás fő célkitűzései közé tartozott annak vizsgálata, hogy egy meghatározott földrajzi helyszínen (Pécsett), különböző történeti korszakokban (a két világháború között, a hatvanas-hetvenes években, illetőleg a rendszerváltás után), eltérő társadalmi-kulturális-politikai feltételrendszerek keretei között egy földrajzilag és gazdaságilag is periférikus helyzetben lévő város miképpen próbálta önmagát kulturális rendezvényeken, ünnepeken „láthatóvá tenni”, megjeleníteni a szélesebb – országos, sőt: nemzetközi – nyilvánosság előtt.

A kutatás empirikus módon, azaz többek között interjúk, levéltári források, fényképek és filmek felhasználásával  vizsgálta hogy különböző fesztiválok (ezek közül is kiemelendő: a Pécsi Ünnepi Játékok (1928-1933), a Magyar Filmszemle (1965 – 1982), illetve a POSZT (2001-) milyen szerepet tölt/töltöttek be Pécs kulturális miliőjében, hogyan változtatták meg a városi nyilvánosság szerkezetét, miképpen formálták át a városi térhez fűződő viszonyt. A további fontos kérdések közé tartozott, hogy milyen (hosszútávú) hatása volt/van ezen eseményeknek a város mindennapi/kulturális életére, miképpen alakították át a ’globális’ és a ’lokális’ összefüggésrendszerét, hogyan változtatták meg (megváltoztatták-e) a városról alkotott képet. A kutatás kiindulópontjaként az a széles körben megfigyelhető tapasztalat szolgált, hogy egy város identitásának megfogalmazásában, az önmagáról kialakított és a későbbiek során különböző marketing-folyamatok által értékesített imázsában nagy szerepet játszanak (illetőleg: már a múltban is játszottak) a különböző – lokális indíttatásokból táplálkozó, de azokon túlnyúló – ünnepségek, fesztiválok.

Másrészt ezek a nagy nyilvánosság előtt zajló, gyakran (sőt: egy ekkora nagyságrendű városhoz képest mindig) szokatlanul nagy mediális érdeklődés övezte események elsőrangú alkalmat jelentettek/jelentenek a helyi elitek különböző csoportjai számára önmaguk megjelenítésére, életvitelük reprezentálására, a többi társadalmi szereplőhöz viszonyított szimbolikus és materiális előnyeik megszerzésére/fenntartására.

Harmadrészt ezek a fesztiválok fontos materiális és szimbolikus erőforrásokat jelentenek egy olyan területen – a befektetők, a politikusok, a turisták, (s nem utolsósorban: a leendő diákok) figyelméért, pénzéért – folytatott küzdelemben, amely a hasonló nagyságrendű és helyzetű városok között folyik a különböző társadalomtörténeti korszakokban.

Azaz e vizsgálat során bepillanthattunk a magyar társadalomtörténet egy speciális szeletébe, a városfejlődés állomásainak egymásra következő korszakaiba; a fesztiválokon keresztül az urbanizáció, s városiasodás történetének egy érdekes és nem nagyon vizsgált – ám sok szempontból nagyon is fontos - determináló szerepet játszó részébe.

Az OTKA által támogatott kutatás vezetője: Szijártó Zsolt.

 A kutatás eredményei egy kiállítás keretében kerültek bemutatásra. Részletek.