Kortársak és mumusok

Sárvári Zita életében a képzőművészet iránti rajongás gyerekkorában alakult ki, amikor édesanyja, aki a várpalotai művelődési központot igazgatta, kiállításokra, műtermekbe vitte, ismert művészekkel ismertette őt össze.  Az alkotásban nem bizonyult különösen tehetségesnek, mert amint fogalmaz, nála az agy és a kéz sosem volt szinkronban. Bár azt mondják, van, aki műveli a képzőművészetet és van, aki csak beszél róla. Zita beszél róla és aktívan alakítja. A várpalotai születésű fiatal nő ma a kortárs magyar képzőművészet ismert kurátora.

Zita már az egyetemi évek alatt elkezdett "nyüzsögni". Kommunikáció és médiatudomány-esztétika szakon tanult Pécsett, közben művészeti fesztiválokat, kiállításokat, zenei eseményeket szervezett. Aztán jött Berlin, mely több szempontból fordulópontot jelentett.

- 2005-2006-ban ösztöndíjjal a Humboldt Egyetemen kultúratudományt és európai etnográfiát hallgattam - meséli. - Az egy év alatt lehetőségem nyílt kitekinteni a nyugati kultúrára és megfigyelni egy jól működő rendszert. Az, hogy Pécsről kikerültem egy európai nagyvárosba, elemi erővel hatott. Az ember szembetalálkozik önmagával, lebontja magát, és az új hatások segítségével egy egészen új ént tud felépíteni. Folyamatosan kiállításokra, színházba, koncertekre jártam. Hatalmas és újszerű élmény volt, mert az ottani progresszív szemlélet itthon egyáltalán nem volt jelen. Azért is fontos volt ez az év, mert ha az embernek van összehasonlítási alapja, tisztábban látja azokat a folyamatokat, melyeket eddig csak elfogadott.

A Sárvári Zitával készült interjú folytatása itt olvasható.

Forrás: naplo-online.hu. 2010.03.05.