Későmodern gerillák

Előadássorozat a PTE Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszékén – 2015/2016 őszi félév.

„Gerillakertészet”, „gerillamarketing”, „gerilla építészet”, „gerilla művészet”, „gerilla - zsurnalizmus” – a fenti sor tetszés szerint tovább folytatható; a jelenkori társadalom szinte bármely rendszeréből, a kultúra bármely területéről hozhatók további példák (lásd például az egyik legújabb fejlemény: az un. „gerilla-jóga1”). Ezen megnevezések megállíthatatlannak tűnő, vírusszerű terjedését lehetne a „gerilla”-fogalom végső kiüresedéseként, devalvációjaként értelmezni, s kultúrkritikai érvekkel hosszan ostorozni. Ugyanakkor talán érdemesebb volna figyelmünket a háttérben rejlő folyamatokra fordítani: hogyan próbálják meg – nagyjából az ezredforduló környékétől kezdve – önmagukat újrafogalmazni a különböző típusú aktivizmusok egy gyorsan változó, globálisan-mediálisan átalakuló társadalmi térben. E megnevezések mögött rejlő törekvések iránya nagyon hasonló: valamennyi a jelen társadalom (gazdasági, kulturális, mediális, művészeti) rendszereiben található hatalmi viszonyokat, a sokszor teljesen magától-értetődőnek tekintett egyenlőtlenségeket állítják középpontba és kérdőjelezik meg. E reflexiós tevékenység során megpróbálnak olyan reprezentációkat létrehozni, amelyek a hegemón kulturális grammatikák számára diszfunkcionálisnak, értelmetlennek tűnnek, s ezzel hatalom birtokosaiban, sok esetben a többségi társadalom tagjaiban is irritációt, kényelmetlenséget váltanak ki. Ezek az aktivitások közösek abban is, hogy elsősorban nem egy diszkurzív térben helyezik el önmagukat, álláspontjuk megjelenítéséhez nem érveket és ellenérveket sorolnak a megszokott akadémiai rend szerint, hanem a társadalmi praxis aktuális vitáiban, kurrens problémái kapcsán jelennek meg. Összekapcsolja őket az is, hogy a figyelem elérése érdekében szokatlan eszközökkel és újszerű műfajokkal kísérleteznek, éppúgy otthonosan mozognak a posztfordiánus társadalmak jelentést létrehozó rendszereiben, mint a különböző mediális platformok világában.

 

A kommunikáció- és médiatudomány meglehetősen régóta, a hatvanas évek vége óta foglalkozik ezzel a jelenséggel, leírta a „kommunikációs-gerilla”-nak nevezett gyakorlat legfontosabb jellemzőit, meghatározta a társadalom kommunikációs rendszerébe betöltött szerepét, fontos elméleti irányzatok kiindulópontjává tett praxisát. Az elmúlt másfél évtized történései ugyanakkor arra utalnak, hogy a globalizáció következtében megváltozott társadalmi-kulturális térben, a mediális átmenetek gyors egymásutániságában érdemes újrafogalmazni a különböző aktivizmusok társadalmi szerepének kérdését, megvizsgálni és összehasonlítani az alternativitás, szubverzió különböző formáit.  

Jelen előadássorozatban társadalom- és médiakutatókat, építészeteket és tájépítészeket, marketinges szakembereket, képzőművészeket és művészettörténészeket, újságírókat kértünk fel arra, hogy – példákat, esettanulmányokat felhasználva – mutassák be azt, hogy az ő szakterületükön belül miképpen jelennek meg ezek a törekvések, milyen kezdeményezésekhez kapcsolódnak, milyen konkrét problémák körül szerveződtek, illetőleg milyen hatással voltak a terület egészére. Ugyancsak fontosnak tartjuk, hogy ezt a problémát történeti kontextusba helyezzük, s részletesen bemutassuk, hogy az új aktivizmusok miképpen kapcsolódnak korábbi irányzatokhoz; önértelmezésükben, tevékenységük során hogyan követnek különböző területekről vett kulturális mintákat.  

Az előadássorozatra csütörtökönként 17 – 19 óra között kerül sor Pécsett, a Zsolnay Kulturális Negyedben levő tanszéki épületben, az E/301-es teremben

Pécs, 2015. szeptember 07. Szijártó Zsolt

 PROGRAM LETÖLTÉSE