Finnországban jártam, múminokat láttam – Kiss Dorka beszámolója

Szeptemberben hirtelen ötlettől vezérelve jelentkeztem Erasmus-ösztöndíjra. Régi álmom vált valóra mind a külföldön tanulással, mind pedig a sok utazással. Hiába riogattak az ismerőseim a rám váró dermesztő hideggel, a barátságtalan finnekkel, az állandó rosszkedvvel és a magas öngyilkossági rátával, nem tudtak eltántorítani a célomtól.<--break->

Bepakoltam a hatalmas bőröndömbe és útra keltem. Januártól május végéig kerek öt hónapot töltöttem Jyväskylä-ban, Finnországban. Bizton állíthatom, Finnország nemcsak az ezer tó, hanem az ezer élmény országa is, diákként rengeteg lehetőség adódott a kulturált kikapcsolódásra. A hagyományos szaunázás alkalmával szó szerint belecsöppenhettünk a finn kultúrába, és résztvevőként annyira nem is furcsa a -30 fokos hidegben rohangálni, vagy éppen közösen tésztát gyúrni a pulla nevű, isteni finom fahéjas süteményhez. A finn tradíciók felfedezésén túl számtalan utazási lehetőséget kínálnak a tanulóknak, így a helyi kultúrán kívül a szomszéd országok életébe is bepillantást nyerhettünk. Szerencsésnek mondhatom magam, mert eljutottam Oroszországba, Norvégiába, Svédországba és Lettországba is.

Az Erasmusos hallgatók közt nagy az összetartás, nagyon sok barátot szereztem a röpke öt hónap alatt. Rengeteg közös programot szerveztek nekünk, jelmezes bulikat, filmnézést, erdei sétát, ám ha nem volt semmi különös rendezvény, akkor is találkozgattunk, kávéztunk. Kollégiumban laktam, saját szobám volt, a konyhán, a fürdőszobán és egy hatalmas erkélyen osztoztam két kedves lakótársammal.

Az egyetemen Erasmusos diákként felvehettem kifejezetten szakos tárgyakat és bármilyen nyelvórát – térítésmentesen. Lehetett a finn kultúrát bemutató órákra járni (pl. madárles, Kalevala olvasás és értelmezés). Ugyancsak rengeteg sportot hirdettek meg szintén kreditért, ingyenesen. A kurzusok többségén, legyen az szeminárium vagy előadás, törekedtek bevonni a hallgatókat, ezzel interaktívvá téve az órákat. Jellemző a csoportmunka és a rögtönzött kreatív feladatok. Az órákon gyakran voltunk együtt finnekkel, kicsit távolságtartóak, ám nem igaz, hogy megközelíthetetlenek, csak kellő kitartás kell, és jó barátokra lelhetünk személyükben.

Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy töltsön legalább fél évet külföldön. Életre szóló tapasztalat, és hónapról hónapra rengeteg élménnyel gazdagodik az ember. Hótaposót fel, irány Jyväskylä

Pécs, 2011.10.23.
Kiss Dorka, kommunikáció és médiatudomány (BA) szak, 2. évfolyam

 

Dorka élménybeszámolójának folytatása itt olvasható.

Previous blabla 1/8 Next