On air!

Kell egy jó téma, le kell szervezni, forgatni, majd szkriptet kell írni, és bábáskodni amíg összeáll a riport - egy televíziós szerkesztő napi rutinja. Zöldfülűként az ember azt hinné, mindezt már tudja. Ezt hittem én is, mígnem gyakornokként bekerültem egy szerkesztőségbe.

Kegyetlen közhelyek: légy ambiciózus, szakíts időt és energiát arra, ami igazán érdekel, ne riadj meg, ha bedobnak a mélyvízbe. A Tv2 Naplójában gyakornokként kezdtem, ma Pécsett, a Pannon Televízióban dolgozom – párhuzamosan mesterszakos tanulmányaimmal. Nem szeretnék sokat beszélni magamról, ehelyett engedjétek meg, hogy egy valós példán keresztül szemléltessem milyen egy tévés szerkesztő szokásos napja.

Ha a Pannon Televízió közéleti magazinjába kell témát választanom, dióhéjban a következő kérdéseket teszem fel önmagamnak: aktuális, különleges és lokális-e a téma? Ha a három kérdésre szubjektív megítélésem, és a főszerkesztő ítélete alapján igen a válasz, túl is vagyok az első lépésen. Karácsonykor felkerült egy film az internetre. Az adventi vásárt, városunk tereit és legszebb épületeit soha nem látott látószögből csodálhatjuk meg egy pécsi fényképész képkockáin. Utánajárni a film kulisszatitkainak - a legjobb téma a műsorba! Azt hinnénk, ezen a ponton távol még a kész riport. A fejemben azonban már készül, látom a szinkronokat, az első atmobreaket, alakítom a történetet. Az itt elhangzott fogalmakat hamarosan megmagyarázom, előbb azonban lássuk, hogyan érdemes megragadni a témát.

Látványos, magasból készült képek - mégis érezzük, hogy nem hagyományos légifelvételek. Biztosan érdekli a nézőket, hogyan készültek. A riport szervezése nem mindig olyan egyszerű, mint ebben az esetben volt: a film végén fel van tüntetve a készítő honlapja, ahol megtalálom a telefonszámát is. Szívesen vállalja az interjút és a forgatást, így megbeszélünk egy időpontot és helyszínt. Utóbbi egy ilyen téma esetében alaposan megfontolandó, hiszen szép képeket akarunk készíteni, pláne ha egy - most már elárulhatom - quadrocopter (kamerával felszerelt repülőszerkezet) áll a riport középpontjában. A helyszínre érkezve riportalanyom már vár.

Egy televíziós riport mindenekelőtt fel kell, ébressze a néző figyelmét, majd meg is kell, hogy tartsa azt. Ehhez nem elégséges pusztán informatívnak lennem: a téma hangulata legalább ennyire fontos. A helyszín és a beszélgetés atmoszféráját is át kell tuszkolnom a képernyőn. Miután a beállított, rezzenés-mentes interjú elkészül, beszélgetőpartneremet arra kérem, hogy mutassa be, hogyan működik az a bizonyos szerkezet. Kötetlen beszélgetést kezdeményezek, amit operatőr kollégám képben és hangban egyaránt rögzít - a szakzsargont használva: ezek az atmobreakek.

Visszaérve a szerkesztőségbe egy jól felépített, hangulatos filmet kell összeraknom a kusza nyersanyagból. Szkriptet – magyarul forgatókönyvet írok, ezt adom később a vágónak, a quadrocopteres riport gyártásának legutolsó lépéseként. A forgatókönyv narrációkból, az interjúból kiválasztott szinkronokból, és a már sokszor említett atmobreakekből áll majd. Hogy ezeket hogyan válogatom, miként tartom éberen nézőim figyelmét hosszú lenne írásba foglalnom. Ugyanakkor azt hiszem, minden szerkesztő máshogyan csinálná. Egy riport ugyanis alkotás még akkor is, ha egy televízióba futószalagon készül.

Ha téged is érdekel mi az a quadrokopter, és szívesen megnéznéd riportomat, itt megtalálod.

 

Lukács Ottó