Absztrakció felől a realizmusba és viszont

2014. május 6 - május 29.

A PTE Művészeti Kar „Technorealizmus 2.0” című műhelygyakorlat munkakiállítása
Helyszín: Zsolnay Negyed – re:public galéria
Szervező: PTE MK Képzőművészeti Intézet, PTE BTK Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék, ZsÖK NKft.

A PTE MK festő tanszékén 2013 szeptemberében indult műhelygyakorlat kiindulópontja két, Johannes Vermeer festéstechnikájával kapcsolatos újabb keletű tudományos kutatási eredmény volt. Az egyik egy festékkel betapasztott aprócska lyuk az alapozott vászonba fúrva, amely minden esetben a perspektíva enyészpontjában (illetve: enyészpontjaiban) található. 
Ebből egykor bizonyára egy cérnaszál, „szerkesztőcérna” lógott ki, amely a vázlatolás és a festés során is hasznos segédeszköz lehetett. A másik elgondolkodtató jelenség, illetve bizonyított tény a természetes ultramarin szokatlanul sokrétű használata. Vermeer esetében nem csak (illetve: nem elsősorban) arról van szó, hogy ezt az akkor még az aranynál is drágább színanyagot a hagyományos reprezentációs kódoknak megfelelően, a festői kompozíció meghatározott, szimbolikus jelentőségű részleteinek kiemelésére használta, hanem az a különös, hogy bőkezűen adagolt ultramarint a keverékszínekbe is, például a szürkékbe. Márpedig, a kor gyakorlatához képest ez valóságos pazarlásnak tűnik…

A félév során a legkevésbé sem arra törekedtünk, hogy Vermeer (vagy Van Meegeren) festészetét utánozzuk, hanem – sokkal inkább – műveinek utóélete érdekelt bennünket, hogy miért válhattak egyaránt érdekessé az impresszionisták és később a konstruktivisták számára is, és mit tanulhatunk belőle mi magunk? A Vermeer-re jellemző (40x45, 45x50 cm.) dimenziójú, közösen, gondos munkával előkészített és felalapozott képhordozókra ezért szabadon, bármiféle tematikus megkötés nélkül dolgozhattak a hallgatók. Egyetlen feladat volt: egyenletes színmezők és színátmenetek festése éles határok közt. Senki ne higgye, hogy az’ annyira egyszerű!

Az eddig készült mintegy harminc kép a kutatásnak természetesen csak a kezdetét jelenti, a valódi tanulságok később, a személyes alkotói folyamatban mutatkozhatnak meg. A re:public galériában kiállított munkák ugyanakkor talán még akkor is érdekesek lehetnek, ha Vermeer festészetéhez semmi közük nincs. 
Losonczy István

A kiállítók:
Balassa Boglárka, Csanády Hajnal, Csikász Annamária, Csincsi Arnold, Donka Péter, Hegedüs Evelyn Alexandra, Illyés Attila, Khoór Viola, Lengl Orsolya, Losonczy István, Lukács Ildikó, Murányi Marcell, Nagy Zsófia Magdolna, Ódor Bence, Stavniczky Emese, Szabó Barbara, Zsinka Felicia